Monodráma

A monodráma ugyan a pszichodráma eszközeivel dolgozik, ugyanakkor ezek a módszerek adaptálva vannak az egyéni önismereti munkához. A monodrámához kell színpad, de nem kell nézőtér, kell kellék (nem is néhány), de elég vezető és természetesen csupán egyetlen, lelkes, önismeretre vágyó ember. Ez utóbbi lesz a monodramatista, de csak akkor, ha vállalja, hogy 10-15 2x50 perces dráma ülésre eljár, és foglalkozik önmagával, egymással. Játszik. Komolyan.

A játék a "mintha térben" zajlik (fizikailag a színpad), ahol szinte bármi lehetséges. A monodramatista itt találkozhat bárkivel a csak fényképekről ismert, de sokat emlegetett dédnagypapától, a fiatalkori önmagán át, a meg nem született testvéréig, és bármivel a haragjától, az elpusztult kutyáján át, a féltve rejtegetett családi titkokig.

Sőt - hála a szerepcserének, ahol a főszereplő, másnéven protagonista (a monodtramatista) helyet és szerepet cserél a fentiek egyikével - bele is bújhat bármelyik szereplő bőrébe, hogy abból a szemszögből is átélhesse a történetet.